Pályázatok Pályázatok
jegyzet ( 2012.02.08)

Nyomtatóbarát változat

Vissza


A Célváros
Nemrég jelent meg az Észak-Keleti Átjáró Egyesület várostörténeti képeskönyve A Célváros. Egyszer volt, hol nem volt... Acélváros? Hétköznapok Miskolc rendszerváltozás előtti évtizedeiben címmel, amelyet szívesen ajánlunk olvasóink figyelmébe.

A kiadvány az egyesület egyik civil projektjének kutatásán alapszik, amelyben az oral history módszerét alkalmazták. A szervezet önkéntesekkel közösen véghez vitt, alkalmazott, ill. városantropológiai projektjét a könyvkiadás mellett több hasonló program követte (Műszakváltás, Horizonton..., Kerek Perec stb.).
Az
A Célváros "az ország második" városának történetét mutatja be ismeretterjesztő célzattal, a társadalomtörténetének néhány érdekes szeletét vizsgálva - mint pl. munka és szabadidő-eltöltés, gépkocsihasználat -, miközben körüljárja az a problémát is, hogy hogyan lehetett Miskolcból - legalábbis bulvár szinten - "kommunista acélváros", holott az a szocialista város egyetlen kritériumának sem felel meg...


Részletek a könyvből:
... De hogyan is lehetett hozzájutni Magyarországon a szocialista hiánygazdaságban az „új élet szimbólumaihoz”, s mit jelentett mindez akkor egy családnak? […]
Ha valaki gyorsan szeretett volna autóhoz jutni, annak maradt a használt autó vásárlása. Ami az akkori szűkös piaci lehetőségek mellett, főként ismerősök útján, vagy alkalmi autópiacokon esett meg. „A Trabantokhoz már nehezebb volt hozzájutni, biztos emlékszik, volt egy időszak, amikor az új kocsira 5-10 évet is várni kellett. Ezért mi használt autóban gondolkodtunk, mert szükségszerű volt. A Zaporozsecet azt kéztől vettem, a munkatársamtól, de a Trabantot azt autókereskedőtől.”


A következő részletet a Minap Miskolc oldal szerkesztői válogatták

Mai részletünk a Nyolc óra munka és az Éljen május elseje! című fejezetekből van:

„Egy az, hogy munkaszüneti nap volt. Óriási nagygyűlést tartottak minden helyen. […] zászlókkal, felvonulva az emberek, a gyárak a munkások, meg a lakosság. És ilyen helyen illet részt venni mindenkinek, aki nem ment, hát nem azt mondom, hogy fejét vették, de, de, de… Na, jobb volt inkább ott lenni. De azt maga a nép, mindenki ment felvonulni…”


acelvaros_majuselseje.jpg

„Hát egy május elseji felvonulás, vagy egy április 4.-ei felvonulás, az keserves volt nagyon! Képzeld el, el akartunk lógni az egyik kollegával, még akkor a »kiliánisták« voltunk, azt hiszem harmadikosok. És elég az ahhoz, hogy K. Pista bácsi, a tornatanárunk elcsípett. Már-már majdnem sikerül lelépni, és – a franc fog itt végig menni! – akkor a főutcán kellett végigmenni úgy, hogy a városháztértől le a Szemeréig. És onnét meg elkanyarodtunk a Népkertnél, ott volt az oszlás. Képzeld el, elkapott mind a kettőnket […] és a kezembe nyomta, most már nem tudom, vagy a kopasznak, vagy a postarablóét. […] És elég volt az, hogy képzeld ezzel a két képpel kellett végigmenni az egész városon. Én nem mertem felnézni [nevet], mondom, röhög rajtunk az egész osztály. Csak a kockaköveket néztem, csak egyszer szabaduljak meg a kopasztól! [nevet]”

„Hát azok borzasztóak voltak részben, de csak akkor, amikor én diákként éltem az életemet. Akkor az állami ünnepeken való felvonulás, az mindig katasztrofális volt. Borzasztó volt, szörnyűek voltak. Kötelező volt elmenni, mert ha nem mentél el, akkor ilyen olyan szankciókat szabtak ki rád. Benn a városban vonultunk, vonultunk, akkor megálltunk, minden iskolának megvolt a helye, ahol gyülekeznünk kellett, és akkor sorban egymás után vonultunk.”




Oral history, az elbeszélt történelem
Fél évszázados mostoha sors után újra reneszánszát éli a mindennapi emberekre, a névtelen tömegekre, az egyéni és kollektív tapasztalatokra koncentráló történettudományi módszer. Az oral history abból indul ki, hogy a megélt történelem elbeszélhető, el kell tehát mondani - és meg is kell hallgatni.

Az elbeszélt történelem mint forrás egészen a XIX. század közepéig széles körben ismert és használt információ- lelőhelye volt a történettudománynak, azonban a század végére szinte kiment a divatból. A történetírásban a politikatörténet, a történeti narratíva és az elsődleges történeti források használata vált meghatározóvá - az oral history módszertana háttérbe szorult.

Ugyanebben az időben, mindazok, akik nem tartoztak a történészekhez, rájöttek annak értékére, ami abban rejlett, hogy a kortársak közvetlenül oszthatták meg történelmi tapasztalataikat a közvéleménnyel. Újságírók egész hada fedezte fel és dolgozta ki azokat az interjútechnikákat, melyek alkalmasak voltak a szemtanúk beszámolóinak rögzítésére, és érdemesek a XIX. század közepétől egyre erőteljesebben fejlődő nyomtatott sajtó figyelmére. /
Részlet az Európa Tanács (Council of Europe) a “Huszadik századi európai történelem tanulása és tanítása” című programjából. Tűsarok, 2006/ Tovább a teljes cikkhez >>>


Bővebben:  www.atjarokhe.hu
A könyv több részlete megtalálható az egyesület
facebook-oldalán, valamint a minap.hu website-on is.

A kötet ára 3888 Ft. Kedvezményesen megrendelhető az egyesület e-mail címén:
atjarok@gmail.com