Düh, káprázat, országos vakremény

A ferencvárosi József Attila Emlékhely esszépályázatot hirdet 2001. január 1-je után született alkotóknak az 1956-os forradalom 70. évfordulója alkalmából.
Az emlékévek legtöbbször a múltba révednek. Keveset mondanak a jelenről, a jövőről még kevesebbet. Nem szabadítják föl a képzeletünket, csak áhítatosan önismételnek, aztán minden marad a régiben: vitrin alatt. De mi látszik 1956-ból, ha túllépünk az iskolai ünnepségek kötelező kliséin? Egy bemagolt memoriter, egy golyónyom a falon, vagy egy néma műemlék?
Az emlékezés valójában folyamatos jelen idő: olyan képesség, amely a múlt által kínált hagyományt kortárs tapasztalattá formálja. De valóban a hagyományunk-e 1956? Az volt-e valaha? Az lehet-e újra? „Düh, káprázat, országos vakremény”, írta Petri György a Nagy Imréről című versében a forradalomról - de mit jelentenek itt és most ezek a szavak? Képesek-e ma - a pandémia, a háború, a mesterséges intelligencia és a klímaválság korszakában - inspirációként szolgálni?
A pályázat erre keresi a választ: a jelentkezők három, 1956-hoz kapcsolódó idézet közül választhatnak. Nem újramesélésre bíztatunk, hanem mottókat kínálunk, hogy ezekből kiindulva legyenek elbeszélhetők a mai Magyarországgal, a holnapi Európával és a holnaputáni világgal kapcsolatos közös dilemmáink, félelmeink, reményeink.
A három idézet:
“Mert ez az ország a mi országunk, az éhezőké, a rongyosoké, a hajléktalanoké, akiknek önmaguknak kell élelmet, ruhát és hajlékot teremteniük.” (Kéthly Anna, Népszava, 1956. november 1.)
“nem a bosszú órája ütött, hanem az igazságtevésé. Aki bűnös volt, azt bíróság elé kell állítani. De a tévedőket ne kínozzátok, mert ne feledjük el, hogy százezren tévedtek, mert megtévesztették őket.” (Déry Tibor, Irodalmi Újság, 1956. november 2.)
“Nagy rusztikus kő legyen a névtelen csőcselék emléke, amelyből lettünk, amellyel egyek voltunk és akikkel együtt térünk meg.” (idézet Angyal István búcsúleveléből)
A magyar nyelven írt, minimum 8.000, maximum 10.000 karakteres, a szerző nevével és születési dátumával ellátott esszéket elektronikus formában, legkésőbb 2026. szeptember 21-ig várjuk a jozsefattilaemlekhely@gmail.com e-mail címre. (A pályázó teljes felelősséget vállal a benyújtott tartalom eredetiségéért és szakmai hitelességéért. Az esszének minden esetben a pályázó saját véleményét, értelmezéseit és nyelvi teljesítményét kell tükröznie.) A Tárgy mezőben szerepeljen: 1956, esszépályázat.
A zsűri tagjai:
Pető Péter hírlapíró, a 24.hu főszerkesztője
Pottyondy Edina youtuber, közéleti influenszer
Fehér Renátó író, a József Attila Emlékhely vezetője.
A pályázat díjazottjai pénzjutalomban részesülnek, az első helyezett írása pedig a 24.hu-n kap megjelenési lehetőséget.
I. díj: nettó 156.000 Ft + megjelenés a 24.hu-n.
II. díj: nettó 126.000 Ft
III. díj: nettó 89.000 Ft
Az ünnepélyes díjátadóra 2026. november 4-én kerül sor.
https://www.facebook.com/events/1038352848522753/?acontext=%7B%22ref%22%3A%2252%22%2C%22action_history%22%3A%22[%7B%5C%22surface%5C%22%3A%5C%22share_link%5C%22%2C%5C%22mechanism%5C%22%3A%5C%22share_link%5C%22%2C%5C%22extra_data%5C%22%3A%7B%5C%22invite_link_id%5C%22%3A1106213462582748%7D%7D]%22%7D