A technológia fejlődésével számtalan olyan forradalmi ötlet honosodik meg a termelés mindennapjaiban, amik az energiahatékonyság és a fenntarthatóság irányába mozdítják el világunkat.
Ebben a cikkben is egy ilyen ötletről lesz szó: a példaként hozott textilgyár a szintetikus biológia segítségével tette kevésbé szennyezővé az ilyen szempontból igencsak problémás festést, és akkora pozitív változást értek el ezáltal a működésükben, mintha csak az Energyhub esettanulmányok szolgáltatását vették volna igénybe.
Miért forradalmi az ötlet?
A textilipar jellemzően foszilis energiahordozókra támaszkodik, az általa használt vegyi anyagok (többek között festékek) jelentős része is kőolajszármazék, éppen ezért nagyon nehéz ezt az iparágat összeegyeztetni a fenntarthatósági célkitűzésekkel.
Az még a könnyebbik része, miszerint a gyártáshoz szükséges energiát megújuló forrásokból hasznosítsák, a kőolaj alapú összetevők kiváltása viszont már komoly kutatás-fejlesztést igényel, ezzel csökkentve a vízfelhasználást és a szennyvízképződést.
Ennek egyik lehetséges módja a jelen cikkben is példaként hozott, biológiai anyagrendszerekre való áttérés, mely a szintetikus biológia területére kalauzol bennünket, hiszen élő rendszerek testreszabására, adaptálására van tulajdonképpen szükség. Ezek az élő rendszerek a természetben adott formában nem léteznek, hanem létre kell hozni őket, gének, sejtek, hálózatok tervezésével és alkalmazásával.
Selyemfestő baktérium
A kőolaj alapú festékek kiváltásának ígéretes módját jelenthetik a pigmentmolekulákat termelő baktériumok, melyek színtartó alternatívát kínálhatnak a textilfestésre, méghozzá jelentősen kevesebb víz felhasználásával.
Ennek egyik lehetséges eszköze lehet a Streptomyces coelicolor eredetileg talajlakó, szerves anyagokat bontó baktériumtörzs, melynek van egy olyan kedvező sajátossága, miszerint – a környezet savasságától függően – a színét változtatni képes antibiotikumot termel, ennek megfelelően lehet kék, rózsaszín, vagy akár bíborvörös.
Ez a tulajdonképpeni pigmentanyag alkalmas a fehérjealapú textíliák színezésére, közvetlen erjesztéssel elég a baktériumot a az anyag – például a selyem – felszínére juttatni, és a pigmenttermelő folyamatba beavatkozva segíteni a festék szövethez való kapcsolódását.
A módszer rendkívüli előnye: egy póló festéséhez szükséges baktérium kultúrának maximum két deciliter víz is elég, így a keletkező szennyeződés elhanyagolható.
Úton az ipari szín növesztés felé
A folyamat egyelőre még csak kézműves léptékben menedzselhető, a léptékváltáshoz bioreaktorra van szükség. Ez a készülék optimális környezetet teremtve serkenti a sejtek növekedését és differenciációját, a megfelelő IT háttér biztosításával pedig ezek a folyamatok monitorozhatóak és szabályozhatóak is lehetnek a jövőben, így nem két deciliteres, hanem 50 ezer literes tenyészetekben is lehet gondolkodni a jövőben.
(2024.09.28.)